Prológus
Az ablakban ültem és kifelé bámultam. Az utcán emberek rohantak, hogy időben odaérjenek az üzletekbe és az utolsó pillanatban megvegyék a karácsonyi ajándékokat. Taxisok dudáltak. A kocsisor araszolt. Emberek ordibáltak. Egy anya megpróbálta megfegyelmezni a folyton ordító gyerekét. A szemem megakadt valamin és csak néztem hitetlenkedve csodálkozva. Egy szerelmespárt néztem akik nevetve, beszélgetve csúszkáltak a jeges járdán. A lány megcsúszott, de a fiú elkapta aztán mélyen egymás szemébe néztek és megcsókolták egymást. Elmosolyodtam. Annyira vágytam arra, hogy ez velem is megtörténjen. De erre persze esélyem sincs. Talán ha egyszer valaki észrevenné, hogy létezem. Mert természetesen a suliban a nyomik táborák erősítem. Nem nagyon vagyok a menők közé való. Teljesen átlagos vagyok. Vörös haj zöld szem vékony vagyok, de ez nem nagyon látszik a ruhák miatt, amiket hordok. Nincs sok pénzünk ezért csak turkálókban vásárolhatok, vagy olyan ruhát hordok, amiket a szomszédom már kinőtt. Nagyapa már nyugdíjas én meg bébiszitterkedem. Ha egyszer sok pénzem lesz, először is ruhatárat újítok és veszek egy laptopot. De jó lenne!
- Jade! - nagyapa hangja zökkentett ki az ábrándozásomból – Jade! Itthon vagy?
- Igen nagyapa. Mindjárt megyek. – felpattantam és leszáguldottam a lépcsőn egyenesen nagyapa karjaiba.
- Hogy van a kis szülinapos? – kérdezte.
- Jajj nagyapa! – nevettem – Csak egy hónap múlva leszek 16, most még 15 vagyok.
- De már olyan közel van! – kiáltott fel. Nagyon szeretem nagyapát. Vele élek már nagyon régóta. Mióta a szüleim elmentek és engem itthagytak. Nem ismerem őket. Sosem ismertem. Gyerekkoromban léptek le.
- Most megyek aludni nagyapa. Holnap korán kell kelnem. Jó éjt!
- Jó éjt drágaságom! – Kaptam egy puszit és felmentem a szobámba. A szobámban természetesem rend fogadott úgy volt minden, ahogy itt hagytam. Szép rendben. A könyvek betűrendbe sorakoztak a polcon. A táskám bepakolva holnapra, az ágyam bevetve. Odamentem a szekrényemhez kikaptam belőle a pizsim és bevonultam a fürdőbe. Jó sokáig álltam a zuhany alatt. Folyattam magamra a forró vizet. Fél óra múlva kikászálódtam a zuhany alól,felvettem a pizsim fogat mostam és visszamentem a szobámba. Bebújtam a takaró alá, leoltottam a villanyt és elaludtam.
Másnap a suliban minden a szokásos volt, senki nem vett észre én meg a helyemen ülve olvastam. Aztán becsengettek az első órára és a matektanár helyett az ofő és igazgat jött be öt új diákkal együtt.
- Elnézést a zavarásért – kezdte az ofő – de van öt új diákunk. Mutatkozzatok be!
- Ayla.
- Destiny
- Keenan.
- Aaron.
- Medox.
Mindannyian feltűnően jól néznek ki. Aylanak hosszú fekete haja és világító zöld szeme van. Destinynek szőke haja és kék szeme. A fiúk meg nagyon arik, az összes lány szava elakadt és sóhajtozva bámulták őket. A fiúk pedig Aylát és Destinyt bámulták szájtátva.
-Rendben – kezdet az igazgató üljetek le és próbáljatok meg felzárkózni. Volt két kétszemélyes pad az utolsó sorban az enyém mellett és egy hely mellettem. Jobbra Ayla és Keenan ült. Balra pedig Mystic és Medox. Már csak egy hely volt mellettem így Aaron oda ült. Ekkor kaptam egy csomó gyilkos pillantást az összes teremben lévő lánytól ezért lesütöttem a szemem és óra végéig fel sem néztem. Így ment ez egész nap. A többiek ismerkedtek én meg ültem a fenekemen és olvastam. Órán sem néztem fel, de az egyik szünetben megállapítottam, hogy a leghelyesebb srác egyértelműen Aaron. Ettől még inkább zavarba jöttem ezért órákon is csak a könyvembe meredtem. Suli után mentem haza és amikor beléptem lefagytam és meredten bámultam a többiekre. Ayla, Destiny, Medox, Keenan és Aaron bámult rám vissza.